2013. szeptember 30., hétfő

You know that I'll carry you ~Bezárt~

És itt egy újabb nem One Direction fanfiction. :D Amit most mutatok be az nem más mint egy.....Union J-s fanfic!!! Ez is egy igazán aranyos kis romantikus történet ami bővelkedik nem várt fordulatokkal is.

http://i-will-carry-you.blogspot.hu/ (teljesen más blogra irányít)

Szerzője: Cherry Evans




Cherry Evans édesanyjával Londonba költözik miután maguk mögött hagyják előző életüket. Egy véletlen baleset során belebotlik egy aranyos fiúba akibe első látásra bele is szeret. 
Ki lehet az idegen? Vajon találkoznak még? A fiú vajon viszonozza e ezeket a gyengéd érzelmeket?

Ui.: Egy kis változás történt a blogon mert, elkezdtek egy másik történetet ami egy THE JANOSKIANS nevű bandáról szól, de attól még megtalálható ott a Union J-s fanfic is, amit linkelek is:

http://i-will-carry-you.blogspot.hu/p/you-know-that-ill-carry-you.html

After

Ez a fanfiction egy fordítás, a wattpad.com-on nagy sikernek örvendő történetét olvashatjátok el. Figyelem! A történet trágár szavakat és +18-as részeket tartalmaz!

http://afteraharrystylesfanfic.tumblr.com

Szerzője: Fanni



Tessa Young, egy 18 éves főiskolás, egyszerű az élete, kitűnő eredményekkel és egy édes fiúval az oldalán. Életének minden percét mindig gondosan előre megtervezte, egészen addig amíg nem találkozott a féktelen természetű, túl tetovált, piercinges Harryvel, aki feldönti ezeket a terveket.


dark - magyar verzió - ~Befejezett~

Ez a történet egy zseniális angol fanfiction fordítása. A történet igazán megfogott mindenkinek ajánlom. Csak egy baj van vele, hogy rengeteg fogalmazási, helyesírási hiba van benne. De ezektől eltekintve csak gratulálni tudok a fordítóinak!  Figyelem! A történet trágár szavakat, verekedéseket és +18-as részeket tartalmaz!

További jó olvasást!
F. 

Update: Wattpad-on szerencsére felkerült a magyar verzió is.
😍 https://www.wattpad.com/story/49684429-dark-harry-styles-hun-befejezett (kieg.: 2022.03.25.)

Sajnos a magyar blog bezárt, pedig így évekkel később is zseniális történetnek tartom ezt a sztorit. Aki esetleg szeretné és tudja olvasni angolul még mindig megtalálható: https://dark128.tumblr.com/(kieg.:2020.10.01.)

http://darkfanfictionhu.tumblr.com/  


Szerzője: Anett és Zs.




Azonnal kiszúrtam a barátaimat a zsúfolt helységben. Az este előrehaladtával a buli kezdett egyre jobban beindulni, a házban szinte már csak részeg tinédzsereket lehetett látni. Ekkor vettem észre, hogy egy meglehetősen vonzó srác tűnt fel a konyhaajtóban. Ragyogó arccal mosolygott, miközben szikrázó barna szemeivel engem nézett. Félénken elmosolyodtam, ahogy elindult felém. De kicsit elszomorodtam, amikor hirtelen megállt, tekintetét egy pontra szegezve a vállam fölött. Megfordultam, hogy kiderítsem, mit néz ilyen figyelmesen. Egy magas srác sötét, göndör hajjal dühösen szegezte rá a tekintetét. Először nem ismertem fel, de aztán eszembe jutott az a rémisztő történet, amit az egyik barátom mesélt róla. Egyszer annyira kijött a sodrából, hogy majdnem halálra vert egy srácot. Erőszakos ember hírében állt, nem csoda, hogy az én barnaszemű kiszemeltem rögtön meghátrált. Egyenesen visszaindult a konyhába anélkül, hogy akárcsak rám pillantott volna.
A torkomban dobogott a szívem, a szám kiszáradt. Lefagytam, ahogy a megfélemlítő magasságú férfi felém magasodott. Idegesen mértem végig, miközben kicsit szorosabb markoltam a poharamat. A farmer tökéletesen állt az rajta, felsőtestét fehér póló takarta. Még nem álltam rá készen, hogy belenézzek abba sötét tekintetbe, ami jól tudtam, hogy az arcomon pihent.
- Táncolj velem! – szólalt meg rekedtes hangon.
Időm sem volt tiltakozni mielőtt arrébb húzott volna. Elejtettem a poharamat és annak egész. tartalma a padlón kötött ki. Éreztem, ahogy egy hatalmas kéz a derekamnál fogva erőszakosan a testéhez fordít. A kezem a mellkasára tettem, hogy ne tudjon magához húzni. Nem tudtam, hogy reagáljak a durva mozdulataira. Azelőtt senki nem bánt így velem. Az egyelőre még névtelen férfi a nyaka köré kulcsolta a kezeimet. Bátran felnéztem rá, ám megdöbbentem, amikor megláttam a rám bámuló szikrázó számpárt. Szinte áttetszően zöld szempár, sötét pillákkal keretezve. De hamar leráztam magamról a testemen végig futó libabőrt, és visszatértem a valóságba. Óvatosabban néztem rá, mikor az ajkán egy önelégült mosoly jelent meg.
- Hogy hívnak, szépségem?
- B-Bo – dadogtam.
Csak mosolygott majd a fülemhez hajolt.
- Harry vagyok – suttogta sóvárogva.
Mielőtt visszahúzódott volna, az ajkait egy ponthoz nyomta pontosan a fülem alatt. Remegve hunytam le a szemeimet, miközben szorosabban belekapaszkodtam a nyakába. Elakadt a lélegzetem, mikor a csípőjét az enyémhez nyomta. Mély kuncogás vibrált a mellkasában, láthatóan élvezte az reakciót, amit ő váltott ki belőlem. Sosem tapasztaltam még ilyesmit előtte, ez nyilvánvalóan látszott is.
- Tetszel nekem – vigyorgott. – Olyan… ártatlan vagy.
A sötét pillantása a mellkasomra tévedt, és kihasználva a magasságát, merengve végig nézett rajtam. Levettem a kezeimet a tarkójáról. Erős késztetést éreztem, hogy felpofozzam, de visszafogtam magam, mivel még mindig tartottam tőle. Már emeltem a kezemet, hogy ellökjem magamtól, amikor elkapta a csuklómat.
- Nem, nem – mondta rekedten.
Le engedte az oldalamhoz a karomat. Megugrattam, ahogy a meleg érintése végigfutott a hátamon. Hosszú ujjait a farzsebembe csúsztatta és hamar rájöttem, hogy a mobilom keresi. A keze hosszasan elidőzött, így nyilvánvaló volt, hogy nem ez volt a telefon érdekelte. Megmarkolta fenekem mielőtt kivette volna a zsebemből az érdeklődésének valódi tárgyát. A szétnyílt ajkaim között akaratlanul is kiszökött nyöszörgésem elégedett vigyort csalt az arcára.
Némán álltam, amíg Harry bepötyögte a számát. Másodpercekkel később egy csipogó hang hallatszódott és rájöttem, hogy egy sms-t küldött magának. Megszerezte a számom. Mi a franc folyik itt? Öt perce sem voltam egyedül és máris egy sráccal voltam, akinek kétségkívül csak egy dolog járt az eszébe. Forró levegő csiklandozta a nyakamat, mikor visszarakta a
telefonomat az eredeti helyére. Elfogyott a levegőm, mikor Harry a testét az enyémhez nyomta. Megdöbbentett a torkából előtörő mély nyögés, hogy ennyire élvezte, ahogy a mellkasom erősen az izmos törzséhez nyomult.
- Hagyd abba!- kérleltem elgyengülve.
Éreztem, ahogy a mellkasa remeg miközben nevetett. Telt ajkai ismét a fülemhez hajoltak.
- Azt nem hiszem, bébi. Inkább szórakozni fogunk egy kicsit.
Kirázott a hideg a szavai hallatán. Harry megrémített, de ezúttal a saját félelmem okozta a kitörésemet. Enyhén elhúzódott mielőtt a kezem az arcán csattant. A dühödt arckifejezéséből ítélve láthatóan váratlanul érte a kirohanásom. A bal arcán az ütésem helyén rózsaszín folt jelent meg még azelőtt, hogy erőszakosan megragadta volna a karomat
- Már látom, hogy te kihívás leszel – mondta szinte morogva. – Ez tetszik – vigyorgott.
Lehajtotta a fejét arrébb tolva az enyémet, majd éreztem, ahogy az ajkait a nyakamhoz nyomja. Göndör haja az arcomat csiklandozta. Vonakodva elengedte az egyik karomat, hogy a tarkómat foghassa, meggátolva ezzel, hogy elmeneküljek. Amint megéreztem durva szívását a szabad kezemet azonnal tiltakozóan a mellkasára tettem és próbáltam eltolni magamtól.
- Harry! – könyörögtem.
Megmarkoltam a pólóját. A éles fájdalom erősödött, mikor fogai súrolták a bőrt. Ziháltan felnevetett, mielőtt továbbfolytatta volna, én pedig reménytelenül küzdöttem a szorítása ellen. Az érzés némileg enyhült, amikor a puha ajkaival folytatta. Ezt a kis kényeztetést viszont nem sokáig engedte, és a fogaival vadul a nyakamba kapott. Csak ziháltam, amikor végignyalt az újonnan érzékeny felületen, majd néhány csókkal halmozta el azt. Kicsit szuszogott a nedves harapás fölött, amely hatására végig futott a hideg a belsőmben.
Harry elégedetten vigyorogva lépett vissza miközben én kirántottam a karomat a hatalmas kezéből. Felszisszentem, amikor az ujjaimmal megérintettem a sérült pontot. Rémülten nyöszörögtem, ahogy közelebb jött hozzám.
- Most már az enyém vagy – mondta csendesen.

Say your just a friend ~Befejezett~

Most nem egy One Direction fanfictionnal jövök hanem egy Austin Mahone történettel. Nem vagyok a rajongója, sőt még egyetlen zenéjét sem hallottam de ez a történet nagyon aranyos és jól meg van írva. :) Egyszóval élvezhető. Úgyhogy annak is érdemes elolvasni aki nem ismeri vagy nem szereti Austint.


http://urjustafriend.blogspot.hu/

Szerzője: georgina rose♥



“Rád néztem, és mosolyogtam,
Azt hittem, látod, de nem láttad.
Azt mondtam: “Szeretlek, és vártam, mit felelsz,
Azt hittem, hallasz, de nem hallottál.






BARÁTOK ÖRÖKKÉ?

Lassan ringatóztam a hintában, közben halkan dúdolgatva próbáltam elterelni a  figyelmemet az arcomon végigfutó könnyekről. Az iskolatáskám mellettem hevert a földön és még mindig az egyenruhám volt rajtam. Miért bántanak? Mit tettem, hogy mindenki rajtam nevet és összesúgnak a hátam mögött? Csak mert új vagyok? 

Tíz éves fejjel még nem igazán tudtam felfogni, hogy a gyerekek hogyan tudnak ilyen kegyetlenek lenni a társaikkal. Csak annyit láttam az egészből, hogy ami nekem fáj, attól ők jobban érzik magukat, attól nevetnek.


Egyedül éreztem magam, magányosnak, elveszettnek. Vissza akartam menni a régi házunkba, az otthonomba ahol sok barátom volt, ahol szerettek. Oda, ahol apa is ott volt. Amíg ott laktunk, anya mindig mosolygott és vidám volt, aztán apa elment és most folyton csak sír. Ha otthon lennénk akkor mindenki sokkal vidámabb lenne, talán apa is visszajönne hozzánk. Otthon olyan sokat nevettünk ...


- Szia. Te vagy Allie, igaz?


Az idegen hangra felkaptam a fejem és csodálkozva néztem a velem szemben álló fiúra. Velem egy idős lehetett és ugyanazt az egyenruhát viselte, mint én. Ó, ő is az én sulimba jár. Mit akar? Ő is gúnyolódni jött?


- Azért jöttél, hogy te is kicsúfolj? - néztem rá ellenségesen, összeszorított szájjal és a kézfejemmel letöröltem a kibuggyanó könnyeimet.


- Nem. - rázta meg a fejét. - Anyával a szomszédban lakunk, csak átjöttünk. A te anyukáddal beszélget. - magyarázta a házunk felé mutatva, közben bemászott a hintába és leült velem szembe. Meglepetten bámultam rá, még sírni is elfelejtettem. - Miért akarnálak kicsúfolni? Láttam, hoyg páran piszkáltak az iskolában. Miért nem szóltál vissza?


- Nem akartam... igazuk van. - suttogtam és újra könnyezni kezdtem.


- Nem sírj. - ütögette meg a térdem és megvárta, hogy rá figyeljek. - Majd én megvédelek. Én leszek a testőröd! - húzta ki magát és vigyorogva meglökte a hintát, hogy fellendültünk a magasba, ezzel engem is nevetésre bírva.


Attól a naptól fogva ő lett a legjobb barátom. Az egyetlen fiúbarátom. Aki mindig megvédett. Aki eljátszotta, hogy a pasim, amikor szükség volt rá. Aki tanácsot adott, hogyan viselkedjek más fiúkkal. Elmondhattam neki mindent. Vele töltöttem a délutánokat, éveken át ott volt nekem. Talán már akkot tudtam, hogy több ez mint barátság, de ha szóba került csak nevettünk és ő nem tudta, hogy ez nekem mennyire fáj...

2013. szeptember 29., vasárnap

Psychotic Love ~ Bezárt ~

http://psyhotic-love.blogspot.hu/ (teljesen más van a blogon)

Szerzője: Sophie Bradshaw


,,Az élet egy színpad, amin játszani kell, s ha az megköveteli, akkor egy álarcot is rendelni kell hozzá!"

Csak egy átlagos nap a rendelőben, mint mindig. Ugyanazok a betegek, ugyanazok a problémák, ugyanazok a megoldások. Ez a folyamat addig tartott, míg Ő megjelent. Feltűnése a rendelőben, nem csak a médiának, hanem a betegeknek is felkeltette a figyelmét. A híres szupersztár megjelenik a pszichiátrián? Mégis miért?
Melody Crown vagyok, immár húsz éves, amolyan gyakornokféle. Tizenhét évesen eldöntöttem, hogy pszichológus leszek. Jelenleg Dr. Wood rendelőjében dolgozok, mint már mondtam gyakornokként. Megfigyelem, ahogy az orvos kezeli a betegeket és a betegeknek a reagálását is.
Valakinél hatnak a kezelések, van akinél nem. Az esetek 70 százaléka a kicsi kori traumák miatt kerül hozzánk, míg a többi 30 százalék a drogosok, az alkoholisták és a depressziósok csoportját erősíti.
Amikor az emberek arról kérdeznek, hogy miért ezt a s szakmát választottam magamnak, én csak annyit mondok az édesanyám miatt. A teljes történetet senkinek sem meséltem el, csak Dr.Wood, Matt és Zoe tudja, akik a legközelebb állnak hozzám. Lényegében más rokonom nincs is, vagy mégis, de ő számomra meghalt.
Elég is ennyi rólam, így kezdetként, hisz lassan úgy is megismersz engem! A történetem, akkor kezdődik igazán, amikor az utam összefonódik az övével. Eleinte csak egy betegként tekintettem rá, se aztán egy fura érzés beleállt a gyomromba, amikor megláttam, utána már nem enyhült, azaz érzés, egyre erősebb lett. Végül belepillantottam a lelkébe, minek következtében elborzadtam tőle...

2013. szeptember 25., szerda

Sex and Shame ~ Befejezett~

http://sexandshame.blogspot.hu

Szerzője: Eliza és Bo




Sex and Shame



Egy lány aki utál mindent amit teszi ...
Egy fiú akit gyötör a múltban elkövetett hatalmas hibája,
üldözi a bűntudat és azok akiket megbántott ...
Vajon nekik is kijár a boldogság?
Meg tudnak bocsájtani maguknak?

2013. szeptember 21., szombat

Egy történet, amely más mint a többi ~Bezárt~

http://theonedirectionstorywithamy.blogspot.hu/

Szerzője: Zsófi:)


Egy történet, amely más mint a többi °
~  Még mindig szeret, annak ellenére amit műveltem vele. Megcsaltam és mégsem akar eltaszítani magától, küzd a szerelmünkért. Hatalmas szíve van, az egyszer biztos. De ezt nem tehetem meg vele. Nem lehetek önző, el kell engednem. Nálam sokkal, de sokkal jobbat érdemel, tudom. Rá egy őszinte és kedves lány vár valahol a világban és az nem én vagyok.

~ 1 hónapja, hogy szakítottunk. Nem voltam elég hű hozzá. Hatalmas hiba volt. Ő mégis megbocsátott nekem ellenben én makacs módon véget vetettem a kapcsolatunknak, mert tudom úgyis csak fájdalmat okoznék neki. Azóta minden egyes nap próbál elérni telefonon vagy épp más elektronikus eszközhöz folyamodva. Viszont elutasítom a hívásait és nem reagálok rájuk. El kell felejtenie, én is ezt próbálom tenni. Eddig még nem sikerült, de próbálom.


~ Tegnap óta nem hív. Feladta. Bármennyire is én akartam ezt, elkeserít hogy nem keres és nem tudom minden egyes áldott nap kinyomni a hívását. Nagyon fáj itt legbelül. De jobb lesz így neki, nélkülem. Este kiürítettem a postaládát, a számlák között pedig egy kézzel írott levelet találtam. Ez állt benne:

Drága Amy! Megpróbáltam mindent, de te folyamatosan eltaszítottál magadtól. Még mindig makacs vagy, amiért nem tudlak hibáztatni, Tudom hogy szeretsz még, és én is szeretlek téged. Látom, megakarod szakítani a kapcsolatunkat végleg, ezért cselekszem én is. Mégis elmegyek Londonba  a szüleim biztatására az X-faktor válogatására, megpróbálom  a lehetetlent. Ha nem sikerül, akkor sem jövök vissza, ugyanis ott fogok egy pékségben dolgozni. Te szeretted volna így, talán igazad van és mindkettőnknek jobb lesz így.

4 év után utoljára mondom neked: Szeretlek!

Hiányozni fogsz, téged soha nem foglak elfelejteni!! Te voltál, vagy és leszel az igazi szerelmem!
Csókol: Harry

That One Thing ~Bezárt~

http://littlemissmuffet-thatonething.blogspot.hu/

Szerzője: Little Miss Muffet ♥




Fanfiction no. 1

Sigray Oliviáról, a barátnőjéről, Elliről és a One Directionról szól ez a fanfic. Lia régen Magyarországon élt az édesanyjával de el kellet költözniük. Londonban kezdik meg új életüket. Itt kezdődik Lia izgalmas, új élete, ami tele van romantikával, barátságok köttetésével és kalandokkal.





Last moments ~Befejezett~



http://bri-lastmoments.blogspot.hu

Szerzője: Brianna Rybak [Bri.]



Last moments [Louis Tomlinson fanfiction] ~ Befejezett.Megfogta  kezem és  szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik. (...) Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni : mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná, hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségében tehet egy másik emberért.


2013. szeptember 20., péntek

A testem rabja vagyok




Szerzője: Szilvi, K Nesi


A testem rabja vagyok

Ez a blog, a népszerű angol fanfiction 'Prisoner of my own body' fordítása. 
FIGYELMEZETÉS! Ez a blog durva, +18-as részeket tartalmaz! Csak saját felelősségre olvasd el!



Dark turns to ligh ~Befejezett~

http://dark-turns-to-light-story.blogspot.hu/ 

Szerzője: Zsoo.*



Dark turns to light
Az Élet gyakran nem úgy alakul, ahogy várjuk. Nem tudjuk, mi célból születtünk, de reméljük nagy dolgokat viszünk véghez. Viszont van amikor az akarat kevés. Van amikor annyira kilátástalan a helyzet, hogy nem bírjuk saját kedvük szerint alakítani, akármennyire is szeretnénk. Ilyenkor van egy szó, amely erőt tud adni. Még ha csak kis időre is, de az is sokat számít némelyik helyzetben: REMÉNY. Bizony a Remény. Az a szó, amely sok nyelven létezik. Mondhatnám például így: Hope /angol/, Hoffen /német/, Espérer /francia/, Sperare 
/latin/, Esperanza /spanyol/. De minden nyelven egy jelentést hordoz. Azt a jelentést, amely sok életet mentett már meg, és egyben sodort is a végzete felé. Amely erőt tud adni, még akkor is, mikor nem látunk kiutat. Amitől képesek vagyunk gyorsabban futni, letenni az alkoholt, a cigit, a drogot vagy éppen a pengét. De van a reménynek egy eszköze, amely bár nem mindig látjuk, képes ugyanolyan hatást elérni, de egyben teljesen tönkre is tenni egy életet. Ez a SZERELEM/SZERETET. Amikor valaki a feltétel nélküli szeretetét képes adni, azt meg kell becsülni, és nem a porba tiporni. Amikor valaki az életét is ránk bízná, nem szabad nekünk tönkre tenni azt. Amikor ez a valaki mindenkitől képes megóvni, csak éppen saját magától nem, akkor Ő szorul segítségre. Akkor Ő van bajban, és neki kell Remény, neki kell erősítés a Szeretetben.  Abban, hogy megéri küzdeni ezért az egészért, bármi legyen is. Hisz a jövő alternatív fogalom. Lehet évtizedekig beszélhetünk még a jövőről, de lehet, holnap vége szakad számunkra. Ezért meg kell becsülni minden pillanatot, ami adatik, legyen az jó vagy rossz, lényegtelen. Csak a ma számít, nem a jövő vagy a múlt. De vannak olyan helyzetek, emberek, akiket kísért a múlt. A kérdés az, hogyan képesek kezelni ezt. Hogyan reagálnak, ha a múlt szereplője felbukkan és második esélyt kér? Elfogadják? Megéri?  És mi van akkor, ha nem megbocsájtást kér? Ha ismét haragot és feszültséget gerjeszt? És ekkor megéri? Mindannyiunknak szüksége van olyan emberekre, akik mellettünk állnak és Reményt, Szeretetet adnak, ha kell. Ezek azok az emberek, akik biztosan a jövő szereplői is, de csak, ha lehetőséget kapnak rá. Épp ezért, nagyon meg kell becsülni Őket. Felmerül a kérdés: Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akiknek nem adatott ilyen barát, szerető, családtag, társ? Nos, nekik is eljön az az idő, amikor az Élet hoz valami jót. De mint mindenki életében, minden jó mellé társul valami rossz. Ez lehet csak később üti fel a fejét, de egyszer jön, és minden szerettünk veszélybe kerülhet. Ilyenkor felmerül, hogy esetleg minden fontos dolgot elveszíthetünk. És most nem az anyagi javakra gondolok. Nem. Sokkal inkább a lelkünk megnyugtatóira. Például a szerelmünk, a barátaink, a zene és egyéb kellemes dolgok. Ezek fontossága általában csak akkor tűnik szembe, mikor rájövünk, elveszíthetjük őket. Ilyenkor kell a Remény, és Reménnyel telve erősen küzdeni, kitartóan kapaszkodni az életünk megváltóiba. Az elvesztésük akkor kárt tud tenni bennünk, hogy észre se vesszük milyen gyorsan kerül ismét a kezünkbe az alkohol, a cigi, a drog vagy éppen a penge...

Summer '09 ~Bezárt~

http://summer09byjustagirl.blogspot.hu

Szerzője. ~Csakegylány~


Summer '09
Ashlyn Higgins vagyok. Igen, Paul Higgins, a One Direction menedzserének a lánya. Mindenki azt gondolja, hogy ebből kifolyólag én is teljesen oda vagyok a fiúkért, de ez nem igaz. Sőt, szerintem a világon nincsen nagyobb utálójuk, mint én. Hogy miért? Mindent megtettem, hogy apa figyeljen rám, hogy büszke legyen rám. Egy zene suliba jártam, tudok gitározni, zongorázni és dobolni. A zene mellett a másik szenvedélyem a nyelvtanulás, nyelvvizsgám  van franciából, németből és spanyolból, szín ötösre leérettségiztem, valahogy sikerült matekból is, pedig ahhoz egyáltalán nem értek. Reméltem, hogy talán egy kicsit büszke lesz rám, de még egy váll veregetést sem kaptam tőle és ez nagyon fáj. Anyukám két éve meghalt, azóta úgy érzem, hogy egyedül vagyok. Legszívesebben már régen elköltöztem volna otthonról, mert májusban betöltöttem a 18-at, csak a lassan három éves öcsém  miatt nem teszem meg, meg különben is felesleges lenne, apa így is alig van itthon, volt már olyan is, hogy két hónapig nem láttam, mert állítólag a fiúkkal kellett lennie. Tudom, hogy őt is nagyon megviselte anya halála, talán az emlékekkel nem tud megbirkózni, amik itthon várják, de közben elhanyagolja a két gyerekét.Talán nekem már nincs is olyan nagy szükségem a támogatására, de Adamnak, az öcsémnek van, így is elég neki, hogy anya nélkül kell felnőnie. Szóval, az indok nagyon egyszerű, amiért utálom azt az öt bájgúnárt: elvették tőlünk az apánkat.
Az elején még kedveltem őket. Harryt még személyesen ismertem is, mert 2009-ben együtt voltunk egy torquay-i zenetáborban és elég jóban voltunk, egyszer voltam náluk Holmes Chapelben, de a nagy távolság miatt nem nagyon tartottuk a kapcsolatot. Mikor apa megkapta őket az X-Faktor után tök boldog voltam, gondoltam, hogy majd újra találkozhatok vele, de aztán jött anya halála, apa pedig szinte teljesen a munkájába menekült. Néhányszor már voltak nálunk a fiúk, de én akkor bezárkóztam a szobámba, úgyhogy apa el sem mondta nekik, hogy egyáltalán vagyok, nehogy magyarázkodnia kelljen miattam.
Most leérettségizett 18 évesként tengetem a napjaimat, nem gondolva a jövőre. Egyetemre nem szeretnék menni, de a nyelvvizsgákkal és a hangszerekkel tudnék és szeretnék dolgozni valamit. Szívesen belépnék egy bandába, de csak amolyan háttérzenészként. Nem szeretnék híres lenni, szeretek elvegyülni a tömegben. Nem szeretek a középpontban lenni, azt meg végképp utálnám, ha minden lépésemet figyelnék, nem mehetnék ki akármiben az utcára anélkül, hogy megszólnának, nem mehetnék le anélkül sétálni, hogy egy csomóan odajönnének hozzám jó pofizni. Igen, háttérzenész szívesen lennék, majd megkérem apát, hogy segítsen keresni valami ilyen munkát, ismer egy csomó híres embert és úgyis holnap jön haza. Már előre várom...

2013. szeptember 17., kedd

Első bejegyzés~

Üdv Kedves Idetévedő Idegenek!

Ez életem első blogja (én csak olvasom a blogokat és nem írom őket ), ezért fogalmam sincs mit, hogyan írjak, tegyek vagy bármi. Szóval nézzétek el nekem az esetleges bakikat. :) Mivel elég sok fanfictiont olvastam már és egy némelyik be is lopta magát a szívembe, ezért szeretném kitenni ide, hogy ha más is kedvet kapna ahhoz, hogy elolvassa őket akkor itt egy helyen megtalálja. Persze prológust/bevezetést sem tudok írni úgy hogy aminek nincs, oda én próbálok valamit több kevesebb sikerrel írni. Persze akinek kifogása van a blogja közzététele ellen, az írjon rám, és leveszem :) Lehet hogy már van/vannak ehhez hasonló blogok de én mégis szeretném gyarapítani az ilyen blogok körét. :D 

További jó olvasást!

F.